Reggel 4:30 kelés, motorozás Balanganra Eszterhez, aztán vele együtt a Jimbarani-öbölbe. Fél óra motorozás a sötétben, majd várás a beachen hogy megjöjjön a hajó. A kapitánnyal együtt érkezünk, aki egy deszkán kievez a sötétségbe. Aztán jön a többi szörfös és szörf coach, partra ér a hajó (hagyományos balinéz csónak, két stabilizáló karral és egy motorral). A reptér kifutópályájához megyünk, ez a menet simább, mint a Gilii. Mi vagyunk az elsők, már kb. világos van. Jó nagy hullámok törnek látszólaga a semmi közepén, de kövérebbek, nem olyan félelmetesek mint a korábbiak. Ráevezek, óriási esés, de legalább ez megvan. Utána van még egy-két egész jó ride-om, de semmi extra (de Bingin után ez a második új törés, amit idén kipróbáltam!).
A semmi extra talán az egész túra mottója is lehet szörf szempontból. Akármilyen alacsonyan is akartam tartani az elvárásokat, a szörf még a szuper alacsony elvárásokat is alulmúlta. A swell is, az én tudásom is, a szerencse is. Abban a kb két hétben, amit szörffel tudtunk (volna) tölteni, volt az év legnagyobb swellje néhány napig, és az év legkisebb napjai is. Emellet sajnos meg kell birkóznom a felismeréssel is, hogy a tudásom már nincs ott, és valószínűleg nem is volt soha, ahol hittem. Nehéz lesz így még álmodozni is jövőbeli szuper szörfökről, ha ilyen környezetben is ennyire megy csak. Nagyon-nagyon lelombozó. De majd idővel. Chavitó viszont hívott, igyekezett lelket önteni belém, meg Báló is próbálkozott derekasan, köszi-köszi nektek! :) Így azért jobb lett a hangulatom a nap második felére.
Pakolás, még egy kis medencézés, aztán búcsú a csodaszép villától. A reptérre (ma már másodszor) menet megállunk még a Mr. Durian nevű helyen, mert ez rajta volt még a listán, amit ki kell próbálnunk. Az erős, sokak által iszonyú büdös, szaga miatt ezt a dinnye méretű szuper kemény tüskés (durián = tüskés) gyümölcsöt a legtöbb hotelbe be sem engedik. Megkóstoltuk, igazából egész finom ize van, ahhoz képest. Viszont a gyomrunkat kicsit megcsikarja még ez a kis falat is, és vagy negyedórával később is érezzük az ízt a szánkban. Nem véletlenül adnak egyszerhasználatos kesztyűt a fogyasztáshoz! :)
A reptéren még kell várnunk 6 (hat!!) órát, ennek felét a check-in előtt, mert nem engednek be korábban. Aztán bejutunk, és most itt vagyunk a beszálló kapu előtt. Én közel 20 órája vagyok ébren, és még csak most várjuk, hogy elkezdődjön a kb. 21 órás út. A beérkező gép még késik is, úgyhogy a hat óra a reptéren lehet hogy hétre nyúlik majd, de ahhoz képest elég jól bírjuk. Remélem, inet már nem lesz semmi érdekes, amiről írhatnék. Megnézem, hogy tudok-e fotókat feltölteni.
Selamat jalan nekünk!
Kifut a partra a csónakunk
Halászbárka napfelkeltében
Balra fent a csúszások helyszíne az óra alapján Alatta a reptér vízbe benyúló feltöltése (aminek valószínűleg köszönhetjük ezt a törést)
A törésről látszik, ahogy érkeznek a ruszkik még jobban elkurvítani a sziget
Ez a hullám amúgy gyönyörű szép!
Mások még szörfözni tudnak rajt
Én inkább csak pilinckáztam, így (de legalább jó hosszú volt!):
Másik halászbárka integető legénységgel
Aki ilyet kitalált/jóváhagyott azt miért nem fojtotta vízbe a jó édes anyukája?
A búcsúebédet Báló hozta. Köszönjük az ebédet, nagyon finom volt!
A medence az utazás csúcspontja a krumpliknak
Gudbáj Damai Villa
Mr. Durian - nem durián szezon idején, így persze jóval drágább
Tízkilós bébi
Na EZ tényleg szokatlan íz!
Három óra kint
És kb. ugyanannyi bent
Mukik már lassulnak, a gépünk ebben a pillanatban szállt le Kiváncsi vagyok, meg tudják-e fordítani 75 perc alatt
No comments:
Post a Comment