Wednesday, August 13, 2025

Tizenegyedik nap - Tekik, cápik, meg még sok minden

Megint 5-kor ébredtünk, aztán fél hatkor, de most nem az izgalom, vagy az utazás, hanem a müezzin miatt. Erről később.

Végül is aztán 9-re mentünk le reggelizni az egyik parti étterembe a homokon. Itt gyakorlatilag a teljes partmenti fás sávot éttermek teszik ki. A parton meg nyugágyak. Ha enni-innni akarsz, csak letérsz a sétányról, és leülsz. Jó volt a reggeli.

Aztán pihiztünk kicsit, és a gyerekekkel kimentünk az előttünk levő partszakaszra egy kicsit snorkelezni. Szerencsénk volt, láttunk szép halakat, köztük Moorish Idolt, a kedvencement. A gyerekek nem aggódtak, ahhoz képest hogy 5 méter alatt úgy 10-et süllyed a tengerfenék.

Aztán Tamással elmentünk búvárkodni. Én 10 éve nem voltam, úgyhogy kicsit újra kellett tanulnom hogy mit hogy, de azért nem volt para, csak a fülem fájt kicsit, meg a GoPro nem bírta a mélységet. Ezeken kívül szuperül sikerült a merülés! Azon a zátonyon merültünk teljesen véletlenül, ahol életemben először merültem! Olyan ez a hely, mint egy akvárium: szó szerint ezernyi halat lehet egyszerre látni - egészen apróktól a 30-40 centisekig, amik szintén százas rajokban úszkálnak.

Aztán, úgy 15m mélyen egy bemélyedésben láttunk egy óriási tekit, ahogy épp aludt! Aztán nem sokkal később egy másik bemélyedésben 3 tini cápát láttunk aludni! Nagyon mókásan pihengettek ott. Később még láttunk homárt, óriási felfújódó pufferfish-t (az is volt vagy fél méter), óriás víz alatti hernyót - ez is volt vagy fél méter, és jó 15 centi vastag. Mindenféle agresszívnak kinéző halat, triggerfisht, polipot, meg íjhalat. Szerintem nem is emlékszem mindre. Na ezeknél mind épp nem működött a GoPro - szerintem túl mélyen voltunk. Aztán láttunk még két nagy tekit, aminél szerencsére már megjavult, erről be is rakok fotót ide le.

Merülés után találkoztunk a csapat többi részével az északabbra fekvő partszakaszon - itt már nyugisabb a világ, kevesebb a tuc-tuc, és láthatóan sokan snorkeleznek. A gyerekekkel és a fiatalokkal leküzdöttük a hullámverést, és elmentünk a leszakadásig, de nagyon fel volt keverve a homok, ami miatt kb 2m-re láttunk csak. Aztán hirtelen itt is megpillantottunk egy tekit! Ezzel a legfontosabb célkitűzés teljesült is Gilire vonatkozólag! A gyerekek és a fiatalok is nagyon élvezték, később még meg is simizték a teki hátát, ami feljött levegőzni. Zizivel akkor már kimentünk, mert ő fázott.

Aztán kijöttünk, tusolás, vacsi. Eddig a legjobb kaját ettem a túrán: grillezett hal meg Edamame. Az étterem neve: Fat Cats, ha valaki egyszer megnézné.

Összefoglalva, ez a nap nem is sülhetett volna el jobban, épp a tegnapi ellentettje volt!

Holnap megint korán kelünk, mert 7-kor megyünk egy snorkel hajótúrára a két sziget körül - csak mi nyolcasban, úgyhogy végre nem lesz tömegnyomor!

5-kor ébreszt majd a jóember, utána még lustálkodni is tudunk majd indulás előtt! :)

Apropó müezzin: a világért sem akarom senkinek a vallási érzékenységét sérteni, de ez gáz. Reggel 5-kor tíz percen át üvölt a megafonból a müezzin éneke. Szerintem ráadásul felvételről. Aztán kb. 20 perccel később még egy kicsit, mintegy szundi üzemmódban, ha valaki véletlenül visszaaludt volna. A keresztény egyház mostanában épp sok kihívással küszködik, most lehetne hívőket toborozni, de így nem fog menni! :D Nincs az az élő ember, aki azt mondja erre, hogy ez király, ezt szeretném! :D Másrészt ez a megafonos megoldás tuti nincs a koránban. Ez csít! Na mindegy, hosszabb távra azért nem foglalunk ilyen helyre szállást.

Jóccakát

A háttérben Lombok hegyei

A háttérben Gili Meno

A héttérben Lombok hegyei

Dive Boat

Zátony halakkal - nem adja vissza nagyjából sem

Tamás tekivel

Jókedvünk lett!

A homároknak kevésbé

Megint eszünk

Sok-sok bringa

Kiskrumplik az egyetlen fajta teherhodó eszközzel a szigeten

No comments:

Post a Comment

Hazaértünk

Megérkeztünk úticélunk végére, sikerült a tervünk.  Vége egy kalandnak most.  Mamika és Istike kijöttek értünk a reptérre, meg hoztak minden...